Rólunk - Salsa Cubanismo

CUBANISMO -
Nevünkhöz méltóan elsődleges feladatunknak tekintjük a kubai kultúrkör képviseletét, hiteles bemutatását az európai-fülű ember számára kezdetben bonyolultnak, összetettnek ható zenétől kiindulva.  
A salsa mellett hangsúlyt fektetünk egyéb autentikus (son, kubai cha-cha, rumba..), és újhullámos (reggaeton, cubaton) kubai táncstílusok megismertetésére is. Szemben sok más hazai kubai tánciskolával, a táncnak alapot adó zenében a modern, igazi kubai vonulatot, vagyis a timbát képviseljük.
Hiszünk a tánc éltető erejében, abban, hogy az embernek tartást, önbecsülést, derűs önbizalmat ad, mely segít a társadalomba való könnyebb beilleszkedésben. Eltérően más budapesti tánciskoláktól, leginkább a családias légkör kialakításán fáradozunk, mindamellett hogy a minőségi, és nem a mennyiségi oktatásra helyezzük a hangsúlyt.
Igyekszünk a diákok tehetségéhez mérten, támogatólag egyengetni őket táncos fejlődésükben, saját stílusuk, egyéniségük kialakításában.
Oktatóink fesztiválokon, kongresszusokon képzik tovább magukat, hogy tudásuk előre-mutató és naprakész legyen.

Cikk rólunk

Péter (Pedro)
Salsa Cubanismo Production alapítója és társ-vezetője

Egész gyerekkorom óta nagy hatással van rám a zene.
Amennyire visszaemlékszem, legelső zenei élményeim egyike Michael Jackson volt, aki professzionizmusával (mint táncos és énekes) a mai napig lenyűgöz (RIP). A tinédzser-évek alatt a U2 és G'NR szinte kikerülhetetlen szimbólummá vált életemnek, nem tehettem mást, én is gitárt ragadtam, mint megannyi hozzám hasonló srác.
Az egyetem (azon belül is a Martos Kollégium) ajtaján átlépve azonban majd minden megváltozott; megtaláltam magamnak az addig számomra ismeretlen Funky zenét (ami akkoriban meglehetősen nagy népszerűségnek örvdasdfendett), amit annak egy oldalága, a Funk-house követett. Innen már nem is vagyunk messze, a következő állomás nem is lehetett más, mint a Latin-house.
Soha nem felejtem a Salsa-val történt első találkozást, amit egy dalban (Polo Montanez - Un Monton De Estrellas) fedeztem fel magamnak egy latin válogatás albumot hallgatva. Ez nem is jelenthetett mást, mint egy új élet kezdetét.
Két indok segített abban, hogy meghozzam a döntést, táncolnom kell. Az egyik az akkori barátnőm (akkor kezdő salsa táncos volt), aki valami oknál fogva úgy gondolta, szakit velem. A másik, hogy dohányos létemre fel akartam hagyni az értelmetlen füstöléssel. A csalódottságból és levertségből valami kellett, hogy kibillentsen, megtaláltam magamnak a motivációt, belecsöppentem a társastáncok világába (társak nélkül, egyedül, belül nem kevés szorongással). Az első órák izgalmain is túl kellett esni, megtanultuk hogyan is érintsünk meg egy nőt (úgy, függőlegesen?), amellett, hogy addig soha át nem élt új mozdulatokkal ismerkedtünk. Nem is kellett sok, felfedeztem a tánc örömét és szépségét, a társastánc életem részévé vált 4 évig. Megtanultam a standard és latin-amerikai táncok (mint: cha-cha-cha, jive, samba, rumba és paso doble) alapjait. Minden elismerésem és tiszteletem tanáraim felé (Kossa Péter, Papp Melinda, Alexis Fernandez, Lamboni Anna, Fejér Mádlen), akik táplálták bennem a hitet.
Nem sokkal a társastánc kurzusok után, ill. azalatt (már nagyobb önbizalommal) csatlakoztam a "Salsero"-k és "Salsera"-k népes családjához, átlépve első kubai salsa iskolám kapuját 2005 elején. Azóta egy pillanatra sem álltam meg, igazi "salsaholic" vált belőlem. Többet és többet akartam, lehetőségem nyílt további, bp-i salsa iskolákba is betekintést nyernem és kezdtem berendezkedni az esti latin klubok táncparkettjén, az otthoni, tv előtti elkényelmesedés helyett.
Miután megismertem a salsa alaplépéseit, energiám nagy részét (alkut nem kötve) a tökéletesítésbe fektettem (követve nagyra-becsült oktatóim, többek között Alexis Fernandez (CHL) instrukcióit).
A cél, ami vezérel, hogy a tánc okozta örömre, élményre mások szemét is felnyithassam, miután életem egy rövid, dublini kitérő után visszatért Budapestre.
Az első igazi táncpartneremmel és tanártársammal, Pethő Alexandrával, Dublinban elinditott "Cubanismo" project 2010 tavasza óta Budapesten működik, Fehér Krisztinával, akiben és akivel megtaláltam a bp-i salsa életben történő kibontakozáshoz szükséges lendületet és motivációt.

Kriszti
Salsa Cubanismo Production társ-vezetője

A mozgás és a zene körül pörög én és az életem. Kislány koromban versenyszerűen ritmikus sportgimnasztikáztam, utána pedig jött a fitness-szerelem, először hobbiként…, ám hamar kiderült, a közgazdálkodás nem nekem való…
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a hobbim lett a hivatásom. Jelenleg a Légy Fitt Női és Gyermek Torna Stúdió megálmodója és létrehozójaként ügyködöm azon, hogy a megvalósult álmomból ne kelljen felébrednem.

A létező legédesebb hab életem tortáján viszont egyértelműen a SALSA, amire egy irországi távollétből hazatérvén, életem egyik hullámvölgyében sikerült rátalálnom, 2008-ban. A tánc és a velejáró új célok, új közösség segített kilábalni a gödörből, s tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, számos hasonló sztorit hallottam már…
Mindig is kacérkodtam a páros ill. latin táncokkal, amihez nem árt ugye egy férfi partner, de sajnos szembe találtam magam a „túl sok az eszkimó, s kevés a fóka” jelenséggel. Nagy nehezen rátaláltam a „fókámra”, de csak egy társastánc-tanfolyamig futotta az ambiciózus fiatalember lelkesedése. Pár évvel később egy-egy alkalommal belekóstoltam a latin versenytáncba és az argentin tangóba is, de a körülmények mindig úgy hozták, hogy nem tudtam megvetni táncos lábam egyik helyen sem. Egyszer, 18 éves fejjel, még azt is megkaptam, hogy túl öreg vagyok én már ehhez. Végül rátaláltam a salsá-ra, amihez se táncpartner, se diákigazolvány nem kellett, sorsom innentől megpecsételődött, s határtalan lelkesedéssel belevetettem magam a tánctanulásba. Lenyűgözött a klasszikus férfi-női szerepek újjáélesztése (a felkérés illemtana stb.), illetve ezzel egy időben a nőiesség kendőzetlensége. Örökre hálás leszek Kovács ’Atesz’ Attilának, aki meglátta bennem a kiaknázatlan lehetőséget és önzetlenül hozzájárult, hogy könnyedén, s gyorsan magamba szívhassam a salsa rejtelmeit. Sosem felejtem el legelső salsa-bulimat, a Kaméleon klubban, ahol a táncoló tömeget nézve, teljes transzba esve elhatároztam, addig nem nyugszom, míg nem tanulok meg táncolni úgy, ahogy a „nagyok”.
Petivel egy salsa-táborban találkoztunk, hasonlóképpen a tánc rabjai voltunk/vagyunk/leszünk. Mindketten megjártuk az esős Írországot, igaz, más helyen, s más időben. Most már elmondhatjuk, van még egy közös bennünk: a SALSA CUBANISMO. Hálás vagyok a bizalmáért, és remélem, együttműködésünk gyümölcsének még sokáig örülhetünk.
A salsa nem csak az előre-, s hátralépésről szól, annál sokkal többet ad. A 8 ütem mellé kapsz egy új életérzést, izgalmas kihívást, amiben kibontakozhatsz, s sikereket elérve fejlődhetsz. Nem utolsósorban egy új miliőt, sokszínű társaságot, kultúrált kikapcsolódást kinál, ahol olyan értékes emberekkel találkozhatsz, akikkel máskülönben esélyed se lenne.
A (lehetőség szerint kollektív) mozgás alapvető fizikai szükséglet, ahogy az evés, vagy az alvás. Én mindenkinek kívánom, hogy megtalálja azt a mozgásformát, amiben örömét leli, együtt, olyan emberekkel, akikkel jól érzi magát. Jó esély van rá, hogy ez a salsa lesz!
Csak nehogy azon kapd magad, hogy már a salsa körül forog az életed:)…